Oculus

Régi seprűk és lapátok a falnak támasztva,
feldagadt, idős kezek dolgoztak ezekkel,
amikor még volt élet ezen a telepen.
Azóta a fák gyorsabban korhadnak,
az ágak úgy ropognak talpunk alatt,
mint az üvegszilánk, vagy a hó.
Az idő elreperdt, akár a
csempe a nyilvános zuhanykabinban.

Ami valaha a miénk volt, ezen a helyen van eltemetve.
Minden sóhajunkat és könnyünket beszívta a föld,
hiába, így sem lett termés a nyárra.
A lét lepereg, mint a vakolat a házfalról, ami még az északi lányok
porcelánarcánál is fehérebb.

Hát ránk maradt a nagytakarítás?
Isten úgysem látja meg azt,
amit nem szeretne.
Mint rossz apa, cserben hagyja gyermekeit,
rettegve attól, hogy egyszer megvakítják.

Akkor pedig tényleg nem marad más,
csak a kínzó sötét
és a maró magány.

2017. április

A vers Babits Mihály: A csengettyűsfiú c. költeményének "Isten szemében nincs szemét" sora kapcsán született.

Festmény: Rubens - Saturn

A 29 éves comptoni származású rapper, -akit a zeneipar a mostani egyik legnagyobbként, ha nem legnagyobb mc-ként tart számon- visszatért a kevesebb, mint egy hete beharangozott DAMN.-nel és bebizonyította, hogy továbbra is érdemes az előbb említett címre, és nem hiábavaló az istenítés, sőt. 2012-ben ténylegesen berobbant a Good Kid, M.A.A.D City-vel, felkarolta kiskori bálványa, Dr. Dre és bejárta a világot egy turné keretében. Kicsivel több, mint 2 éve adta ki az egekig magasztalt, erősen politizáló, frusztrált, ugyanakkor nehezen befogadható és emészthető albumát, a To Pimp A Butterfly-t, amivel két Grammy díjat is bezsebelt. (Legjobb rap dal, legjobb élő rap performansz) Ezt követte az elég erős untitled unmastered. ami a TPAB-ról lemaradó trackeket tartalmazta. Most pedig itt vagyunk, és egy friss K-Dot (Lamar beceneve) pörög reggel óta. De lássuk csak az előzményeket, mi is történt a DAMN.-t felvezető hetekben:

1. Március 23-án Kendrick kiadta a Heart Part IV. elnevezésű dalt, ami konkrétan 3 track egyben: Nyugisan kezd, majd átcsap trapbe, végül comptoni hangzást hoz. Ha ez nem lenne elég, beszól Trumpnak, Jay-Z-nek, Drake-nek és még Big Seannak is, legalábbis a pletykák szerint. A legfontosabb pedig, hogy tesz egy utalást, ami kb így szól: "Április hetedikéig van időtök, hogy összeszedjétek a >>szarotokat<<." - Erre persze mindenki felkapta a fejét, és felrebbentek a hírek, hogy április 7-én érkezik az új cucc. Ez ugye nem így lett, de erről  majd kicsivel lejjebb.

2. Március 30-án megérkezett az első single klip formájában az LP-ről, ami a HUMBLE. nevet viseli. A dal felépítése egyszerűbb, mint a korábbi Kendrick számoké, viszont a szöveg, a mondanivaló és persze Mike WiLL Made-It szuperproducer keze munkáját dicsérő alap a helyén van, az ütemek pedig egyenesen leszedik a fejed. Ezzel Kendrick az egyik legnagyobb sikerét érte el: A Billboard 100-as listáján 2. helyen nyitott (Lehet nem bírt el a Shape Of You-val) és a kanadai listára is felkerült. A vizuális világ lenyűgöző, brutális szimbolikával és vallási utalásokkal, amik a mesterien mutató, sokszínű, de mégsem széttartó jelenetekben bontakoznak ki. De tényleg, minden pillanata arany. Később többeknek (köztük nekem is) feltűnt, hogy a rapper DAMN feliratos pólót visel a klipben, de ekkor még senki nem sejtett semmit.

3. Eljött az április hetedike: Sehol semmi. Majd több nap várakozás után, április 11-én megérkezett a tracklist és a borító. A minimalisztikus, letisztult látványért az a Vlad Sepetov felelős, aki Kendrick korábbi albumai mellett olyan előadóknak készített covert, mint ScHoolboy Q, Bryson Tiller, vagy Ab-Soul. Nem sokkal később fény derült a dátumra is, és mindenki tűkön ülve kezdte várni a mai napot, nem hiába.

DAMN.

A 14 tracket tartalmazó lemezen olyan neves producerek dolgoztak, mint Dr. Dre, a brit James Blake, aki elkészítette 2016 egyik legizgalmasabb albumát, 9th Wonder, The Alchemist, Steve Lacy, Bēkon, vagy a többek közt Odd Future tagokkal, Danny Borwnnal és Kaytranadával együtt dolgozó kanadai post-bop/jazzhop csapat, a BADBADNOTGOOD. A sokszínű producergárda mellett összesen 3 hivatalos közreműködő található a DAMN-en, de ez pont előnyére válik, nem hinném, hogy ennél több zenész kellett volna még ide, úgyis elég uncsi minden A kategóriás albumon ugyanazt az 5 előadót hallgatni.

Kezdésnek megkapjuk a lassú, titokzatos BLOOD-ot, amiben Kendrick mesélését hallgathatjuk. De ennek gyorsan végetvetnek egy fegyverlövéssel, majd jön is a dübörgő, köpködős, energikus DNA. Ezt követi az egész egyszerű YAH, amiben rapperünk előveszi rekedtesebb, mélyebb hangját. Majd a fülbemászó ELEMENT, utána pedig a lapos, egyhangú, monoton FEEL. A 6. szám egyértelműen ékköve a lemeznek, ez pedig nem más, mint a slágergyanús LOYALTY Rihanna közreműködésében. Ez a dal a fájdalmasan nyávogó alapjával, Kendrick szintén nyekegő rappelésével, Riri erőteljes hangjával és verzéjével belopta magát a szívembe. Ezt pedig a tényleges zsenialitás követi, a PRIDE személyében. Hála a Kendrickkel korábban is együtt dolgozó Anna Wise vokáljának, Steve Lacy, Bēko és Anthony Tiffith tökéletes beatjének és hangszerelésének, meg persze K-Dot unott, sodró flowjának, magasan ez a dal az LP legjobbja.

Ezt követően jön a nagy iramot diktáló HUMBLE, majd két kiváló, emocionális track, a LUST és LOVE. Előbbi soulos, experimentalos vonalat követ, nem véletlenül, mivel a BadBadNotGood is belenyúlt. Utóbbi pedig tök különleges, heves, szenvedélyes, fülledt atmoszférát hordoz, köszönhetően a feltörekvő los angelesi énekesnek, Zacarinak. 11.-ként pedig megkapjuk a cumó legelborultabb és legkaotikusabb számát, az XXX-et a U2 vendégszereplésében. Ódaian indít, scratch-csel, pergő hi-hatekkel és folktronicás hangzással folytatja, utána felgyorsul, végül pedig egy U2 verzével zár. Mégsem lesz összefüggéstelen és kusza, a kezdeti zenei 'massza' megszilárdul és komplex alkotásként ér véget. Ezután nincs is akkora hatása a meglehetősen hosszú, pofátlan, forró west coastos FEAR-nek, de többszöri pörgetésre nagyonis meg lehet szeretni. Az utolsó előtti dal a GOD nevet viseli, ami olyan, mintha új Joey Bada$$-t hallgatnék, de még azt is simán lepipálja, viszont egy picit tucat. Végül a Kendrick vezetéknevét viselő és Hiatus Kaiyote Atarijából samplerezett DUCKWORTH, ami pozitívan és bíztatóan indít, de a végére kifullad. 

 3 érdekesség, amire érdemes figyelni a DAMN hallgatása közben

• Az első trackben Kendrick a “So I was taking a walk the other day.” sorral indít, majd ezzel zár a DUCKWORTH-ban, ezzel szép keretet adva az LP-nek.
• Korábban a Heart Part 4-ben felhangzó, The Alchemist által kreált alap hangzik fel a FEAR-ben végigvezetve azt
•  A legendás bronxi DJ Kid Caprinak is jut néhány cameoszerep a lemezen, feltűnik az ELEMENT-ben, a LOVE-ban és a DUCKWORTH-ben is, füleljétek!

Összegezzünk: A DAMN simán kenterbe veri a kritikusok szerint felülmúlhatatlannak hitt TPAB-t. Míg (szerintem) a TPAB-on három szerethető szám volt, a DAMN-en majdhogynem egy rossz dal sincs. Persze a TPAB esetében az odamondás, politizálás, kísérletezés, a frusztráció kiadása, a düh leküzdése, a volt a cél, itt a hangulatiság, a gyökerekhez való visszatérés és lazaság dominál. Kendricket idézve: "leginkább arra fókuszálok, hogy visszatérjek a közösségemhez, a gyökereimhez, illetve olyan közösségekbe, amelyek alapvető dolgokon munkálkodnak. A To Pimp A Butterfly a problémákra hívta fel az emberek figyelmét. Most már egy olyan helyen vagyok, ahonnan nem a problémákra kell felhívnom a figyelmet." idézet via: recorder.blog.hu

Kettősség figyelhető meg az album esetében: Nagyjából fele-fele arányban oszlanak el rajta a hardcoreabb, trapesebb, egyszerűbb struktúrájú és a nagyívűbb, összetettebb és szebb, okosabb melódiák. A DAMN ezért kiemelkedő alkotás, mert egyszer sem ül le. Amikor azt hinnéd, hogy kezd egysíkú és szürke lenni, jön egy újabb muzikális bravúr és a sikersztori folytatódik tovább. Kevés lemez képes erre, pont ebben rejlik az LP zsenialitása és fontossága, a fent említettek mellett. Egyben megegyezhetünk: Nem véletlenül viseli előadónk a 'king' becenevet és nem volt hiábavaló a hype. Hajrá, K-Dot, a Grammy-ig idén sincs megállás!

ÉRTÉKELÉS: 9/10

KEDVENCEK: PRIDE, YAH, ELEMENT, LOVE, XXX

INKÁBB NE: FEEL

 Hallgatni itt:

A DAMN és a mémek

 Mint azt már megszoktuk egy ilyen nagy dobásnál, az internet megőrült és sorra kezdte gyártani a viccesebbnél viccesebb mémeket, lássuk ezek közül az eddigi legjobbakat:

Zuhany

A lépcső középső fokán ülök.
Lóg a lábam, a hullámok falják.
Kisétálok a tudatomból és
átmanőverezek egy új idősíkra
akárcsak a hajósok a félsziget túlpartjára.

Sivító kacsák és zümmögő bogarak kísérnek.
Mintha gyilkosként járnék és
az általam kivégzett ártatlanok hangját hallanám.
A szépségnek ez a formája nyomasztó,
a gyönyör elérése fájdalmas.
A víz egy hatalmas zöldes szőnyeg,
amit öreg májfoltos kezek lebegtetnek messziről.

Fertőszag árad.
Mellettem folydogál a múltam,
talpamat sebesre karcolják a kavicsok.
Rádőlök a szőnyegre,
majd halakkal és siklókkal játszva,
az északi sarkig úszok.

festmény: Caspar David Friedrich - The Monk by the Sea (1810)

Nyilván nem, de amikor az ember Gemma Correll képeit nézegeti, azt gondolhatja, hogy mégis. A 32 éves suffolki születésű író-illusztrátor depresszióval és szorongással küzd, többek közt ezt jeleníti meg alkotásaiban. Mindezt olyan módon, hogy az egyszerre bájos, és sajnálatra méltó, de mindenképpen nagyon szórakoztató, végtelenül őszinte és átérezhető tud lenni.  Mopsz mánia, pizza, humor, elkeseredettség, társadalomkritika – Ezek jellemzik a brit rajzoló alkotásait.
Az ábrázolás gyermeki és édes, az üzenet viszont több esetben komoly és aktuális, amit végig erőteljes öniróniával tálal.

Lássunk is párat a legjobb munkái közül:

A depi az depi, lehet az otthon, vagy a pálmafák árnyékában koktélt iszogatva, a lényeg nem változik

Egy igazi otthonülő macskaimádó könyvmolynak a szobafogság inkább áldás, nem pedig átok

Nem előnyös mindent túlgondolni és túldramatizálni, viszont ezt nem olyan könnyű leküzdeni

A Coachella fesztivál újragondolva: Ivás és bulizás helyett chips evés és tévézés a kutyáiddal = Idill

Az introvertált szív térképe egyenesen egy introvertálttól. Érdemes jól megszemlélni, egy olyan hely ez, ahol külön sziget jut a Netflixnek, óceán a könyveknek és város az online rendelésnek.
Buli? Ugyan már.

Nagy kihívás telefonálni és személyesebb kontaktot kialakítani. Ha pedig nincs visszaút, akkor már csak abban bízhatunk, hogy az illető nem veszi fel.

Anxiety (szorongás) + Tea = Anxietea, avagy egy bögre forró ital egy rakás problémával és kétséggel magával szemben.

Modern Hófehérke sztori
A közhelyes "Ceep Calm And Carry On" motivációs szöveg mit sem ér, ha az ember szorongással küzd.

A dirty talk mindenkinek más, annyi biztos, hogy dirty. (Kedvenc)És végül, a való élet horror filmjei: Telefonhívás chat helyett, az ismeretlen és idegesítő vendégek, a körülötted nevető emberek és persze a túl sokat beszélő pincérek.

Frank Ocean, akiről már ITT, ITT és ITT is írtam, új zenével lepett meg minket. Ez az első solo megjelenése az egekig magasztalt, nyáron debütált Endless és Blonde nevet viselő albumok óta. A dal az Apple Music szolgáltatásán, a Beats Radio 1 keretein belül került ki röpke 1 nappal ezelőtt, Frank saját műsora, a blondedRADIO 2. részében. A Chanel mellett találhatóak a Blonded elnevezésű playlisten számok Whitney Houstontól kezdve, J Dillán át, Aretha Franklinig, egy egészen sokszínű és élvezetes hallgatnivaló:

A Chanel egy mestermű. A dalszöveg már magában zseniális, amiben Frank kimondottan nyitottan beszél érzelmeiről és szexuális hovatartozásáról. A kezdő sorok egyből erről árulkodnak:

My guy pretty like a girl

And he got fight stories to tell

I see both sides like Chanel

See on both sides like Chanel

Több dologra utalhat ez a 4 sor, de annyi biztos, hogy Frank a két tükrözött C betűt ábrázoló Chanel logo metaforáján keresztül beszél biszexualitásáról, a nemi vonzódás kettősségéről. (Egyébként pont a brand alapítójának, Coco Chanelnek is voltak leszbikus kapcsolatai) Emellett fellelhető egy lehetséges utalás Janusra, a kétarcú római istenre: Frank Ocean a dal borítóján kettéválasztott arccal szerepel, tehát a vizuális élmény is egyezik a mondanivalóval.

Janus a változás, az átmenetiség jelképe, új kezdetek és a végzet istene egyben. Ezek a témák többször visszatérnek a track során, számtalanszor reflektálva Frank új dolgok iránti szeretetére, legyen az a divat, a filmek, az autók, vagy a zene.

A dualitás fontos Frank munkáiban, lásd: A Blonde két verziója, vagy a gyakori 2 részre osztottság, ami jellemző dalai struktúrájára (pl.: Nights, Futura Free)

Emellett szóba jön Gaspar Noé (Tök jó érzés a kedvenc előadódat és a kedvenc rendeződet egy helyen látni) purple drank, pénz, szex - De mindez nem felvágósan és keménykedősen hat, hanem okosan adagolva, ugyanakkor mégis szabadszájúan, hasonlatokkal, bájos képekkel ragad és visz magával, majd beszippant. Egy az egyben művészet. Az alapzene lassú, sodró és titokzatos, jól passzol a hibátlan dal hangulatához.
A számhoz egy remix is született, nem más, mint A$AP Rocky közreműködésében, hallgatni itt.

A Chanel logo és Janus párhuzama

A friss Senkise (stilizálva: $£nKi$£) elnevezésű formáció egy éve januárban adta ki a zseniális, lassú, cloud rap műfajt idéző, flesselős Erdő című dalt, majd ezt a debütálást 3 új zene követte. Sorrendben: A rollerezős, sárga pennyboardos, szanaszét hashtagelt, giccses, tucat Sose, a furcsa, bugyuta, Halott Pénz - Hello lányok szintjét súroló, de annál egy fokkal mégis izgalmasabb, ugyanakkor néha kínosba forduló Egy nem elég! majd a csillámporos, rózsaszínes tündérmese, vagy inkább modern kliséparádé, avagy a Popcorn, vodka, Sprite Marge közreműködésével. A szöveg, a téma, az előadásmód nem fogott meg (kivéve az Erdő esetében, amit imádok) de az tuti, hogy az alapok nagyon erősek. Tembo hihetetlen jó munkát végzett, különleges, új hangzással rukkolt elő, egy olyan országban, ahol mintha csak a boom bap létezne, minden mást pedig istenkáromlás lenne csinálni.
Az Alex Tembo duótól hallhattunk már ehhez hasonló újszerű produkciót, lásd: GoblinCápa nevet viselő agymenés 2014-ből.

Szerencse, hogy 3 nappal ezelőtt találtam rá Senkiékre, mert ha korábbról ismertem volna őket, elég nagy kételyekkel és vonakodva vártam volna egy új megjelenést. Szerencsére nem így lett, minden előzetes benyomás nélkül ráleltem a Kár volt c. dalra és azóta nem tudom abbahagyni.

Alexnek és Tembónak sikerült összegyúrnia a tengerentúl jelenleg legfontosabb stílusjegyeit/kibontakozó műfajait, az autotune-os, bekábult "bubblegum" trapet a nyersebb hardcore stílussal és Yung Lean korai vizuális világával. Ennek az izgalmas fúziónak az eredménye a Kár volt, ami az év legújítóbb dala hazánkban, és mindenképpen a legforradalmasítóbb is. Talán van remény, hogy Magyarország sok-sok mc-je kinyitja a fülét és szemét, és teret enged az Amerikában/Nyugat-Európában ezerrel pörgő trapnek. Vagy mégsem és visszabújnak a stúdióba B.I.G.-t hallgatni és siratni az aranykort és szidni a kísérletező arcokat. Ez még egyelőre a jövő zenéje, örüljünk, hogy megjelent a színen a Senkise.

Az állítás hamis, hogy Magyarországon ezzel még nem foglalkozott senki. Foglalkozott, de NEM IGAZÁN KELLETT VOLNA. 

Egy kicsit most bele is mennék ebbe:
Hogy mi a baj? Az imidzs, és annak ízléstelensége, adott esetben hiánya. Vegyük csak HR-t és Missh-t. Egy egészen üdítően ható, új vonalat képviselnek, meglehetősen nagy számú rajongótáborral, akik imádják a számaikat. Mégis sántít a dolog, egyszerűen bántja a szemem a kivitelezés és az ellentmondásos látványvilág. Nézzünk pár példát: HR, azaz Hegyi Roli elmondhatja magáról, hogy itthoni köntösbe öltöztette az amerikai stílust: Aranyláncban, Air Maxben, atlétában DABEL EGY SZALMABÁLA TETEJÉN, miközben autotune-nal dalolássza a mondóka egyszerűségű szerelmes slágert. (???)

Vagy épp Missh, aki egy klipben szorongatja a pénzt és fehér BMW-vel pózol, majd egy vágókép után már egy igénytelen papírdíszletben szövegel egy ronda kanapén, majd megy és pacsizik a spanokkal az erdőben. Remek ez a féle nyitottság és a törekvés, csak ez a pár tény eléggé elvesz az amúgy egész igényes produkció értékéből. Emellett kiemelkedő a Makaronin is, akik a chicagói drill vonalat hozzák, kis Gucci Mane, Chief Keef és Soulja Boy beütéssel, értelmetlen szövegeket hadarva. De még így is ezerszer eredetiebbek, mint mondjuk HR.

Ezt az imidzs-beli kiforratlanságot a Senkise esetében is érzem, de csak a korábbi cuccaiknál, a Kár volt komplexebb, nincs akkora hangulati eltérés a látványvilág szempontjából. Térjünk is vissza a dalra. A klip szétfolyós, glitch artos, ütős és összeszedett, végig japán írásjelekkel feliratozva, követve a külföldi trendet, megidézve Yung Leant. A szöveg frappáns, olykor kicsit költői is, kellemesen monoton, nem válik unalmassá. A végén a lihegő kántálás és az XXXTENTACION-t felidéző ordítás még dob az egészen, a beatről már nem is beszélve: Van egy olyan érzésem, hogy Lil Peep és Lil Tracy White Wine-jával egyezik a sampler.

Tembóék egy formabontó, ízlésformáló, előremutató, nagyon ígéretes dolgot hoztak össze, ami persze nem tökéletes, de egy biztos: Egyáltalán nem volt kár megismerni.

A $£nKi$£ facebook oldala: https://www.facebook.com/senkisevagyunk/?fref=ts

A $£nKi$£ youtube csatornája: https://www.youtube.com/channel/UC0b66SQf5NW0644mQ5WkwIA/videos

Itt a hónap vége, szerkesztői mix sorozatunk második részéhez érkeztünk. Minden szerkesztőnk fejenként 4 olyan tracket válogatott ki, amik az elmúlt hónapban leginkább hatással voltak rájuk.

Előző mixeinket meghallgathatjátok Mixcloud oldalunkon: https://www.mixcloud.com/SYMIXblog/

Tracklist:

1. The Jacksons ft. Mick Jagger - State of Shock
2. Das Racist - Rainbow In The Dark
3. Gianna Tam - Shifter
4. David Bowie - Moonage Daydream
5. Bon Iver & St. Vincent - Roslyn
6. Otis Redding - Try a Little Tenderness
7. Nirvana - You Know You're Right
8. Lenny Kravitz - Battlefield of Love
9. Everything Everything - Sping/SUn/Winter/Dread
10. Gardens & Villa - Domino
11. Porches - Underwater
12. Leyya - Butter
13. Radiohead - Fittier Hapier
14. SUICIDEBOY$ x POUYA - RUNNIN' THRE THE 7TH WITH MY WOADIES
15. Queen - Under Preassure (feat. David Bowie)
16. The Seeds - Try To Understand
17. Earl Sweatwhirt - Pre (feat. SK La' Flare)
18. Michael Jackson - Speed Demon
19. Elton John - Tiny Dancer
20. Like Swimming - Let It Go

Teen Suicide -  I Will Be My Own Hell Because There Is A Devil Inside My Body (2012)

Műfaj: pop/indie pop/indie rock/punk/rock/noise pop 

A marylandi Baltimore-ból induló rock banda 2009-ben alakult, első lemezük, a Bad Vibes Forever 2011 júliusában debütált, azóta 5 EP-t adtak ki és két stúdióalbummal is jelentkeztek, köztük ezzel, aminek olyan hosszú címe van, hogy nem fogom újra leírni. Egyébként nagy divat az alter lo-fi indie bandák körében a hihetetlen hosszú címek adása. (Lásd: Crywank, eggyel lejjebb)
Az IWBMOHBTISDIMB egy melankolikus, okosan felépített, olykor dühös, olykor bánatos lemez. Néha felszabadultan ordítanak, néha halkan, összetörten énekelik ki fájdalmukat, mindezt nagyon dallamosan, profi módon, de végig hordozva a hamisítatlan, sercegős lo-fi hangzást.
Az anyag első felében a zúzós, harsány zenélést kapjuk, majd a 8. számtól kezdve egyre több lesz a zongora, hegedű, torzításos effekt és a lassú dobok. Innen helyezkedhetünk bele igazán az LP hangulatába, átélhetjük a különleges, olykor kissé hátborzongató atmoszféráját.

Hallgatni itt:

Teen Suicide

Crywank - Tomorrow Is Nearly Yesterday And Everyday Is Stupid (2013)

Műfaj: anti-folk/folk/folk punk/lo-fi/emo/sadcore 

James Clayton és Daniel Watson, azaz Crywank. Crywank, azaz a legdepisebb zenét játszó srácok. De tényleg, a szomorú indie zenék királyai. 
Már a nevük is elég beszédes cry - sírni wank/wanking - a maszturbálás brit megfelelője.
Szövegeik az ürességről, a drogokba menekülésről, az önutálatról, a napok egyhangúságáról, sírásról, esetenként az elélvezésről szólnak. Ez valakinek elrettentő lehet, de én pont ezért szeretem őket. Kevés olyan együttes/énekes van, akinek a szövegeivel ennyire tudtam volna azonosulni és ez most nem azt mutatja, hogy egy drogos, érzelmileg halott alak vagyok, de ugyan már, mindenki szokott maga alatt lenni és mindenki szereti sajnáltatni magát, ilyenkor pedig jó érzés magunkra ismerni pár dalban, nem?!
Polgárpukkasztásuk nem tudatos, nem manipuláció, olyan természetesen, szívből jövően, minden hazugság és túlzás nélkül éneklik az adott depresszív sorokat. A struktúra egyszerű: A tipikus gitár-énekes vonalat követik.
Ez a 16 számos cumó egy elég nehéz darab. Nem a komplexsége miatt, pont, hogy az egyszerűsége mögött nehéz felfedezni a hatalmas emocionális tartalmat. Elsőre nem adhat sokat, ha egyáltalán nem figyelsz rá, összefolyó, unalmas háttérzajnak tűnhet. Ezért 4.-5. hallgatásra nyer új értelmet az anyag, amely zsenialitásának fő mozgatója a dalok szövege, ahogy azt az előbb említettem is. 
Megéri a rá fordított időt, hiszen kevés ilyen szívszorító és ugyanakkor mégsem pátoszos albumot találhatunk manapság. Közhelyesség helyett inkább vonzóan magányos.
Érdekességképpen James Clayton önjellemzése Instagram oldaláról: "I write songs in a band called crywank with @defectiveobjective I like animation, selfies, kids TV, gender studies, rpdr and being a pathetic stoner" - sokatmondó gondolatok ( :'(( )

Hallgatni itt:

James és Daniel

VAPERROR - VAPERROR ☆Greatest Hits☆ Volume 1​.​0

Műfaj: vaporwave/vaportrap/electronic/future bass/hip hop/retro/trap

Most sok mindenkiben felmerülhet, mégis mi az isten az a vaporwave.
Röviden: Egy elektronikus zenei műfaj/művészeti mozgalom ami 2010-ben terjedt el/indult útjára, főként smooth jazzből, art popból, elevator, azaz lift zenéből fúzionálva és az 1980-as, 90-es évek által inspirálva. Ennél azért sokkal összetettebb, abszurdabb jelenség, ha részletesebben érdekel a dolog, olvasd el a Recorder remek cikkét ITT. Emellett fontos szerepe van a régi konzoloknak, a régi videójátékoknak, a VHS kaziknak, a glitch artnak, ókori szobroknak, a japán kultúrának és magának az internetnek, mint legfőbb ihletnek.
A VAPERROR első válogatáslemeze tökéletes hallgatnivaló azoknak, akik meg akarnak ismerkedni a műfajjal, mert tulajdonképpen mindent magába foglal, ami a vaporwave maga: Hülye címek, samplerezés csengőhangokból, super marioból, és az említett tipikus stílusjegyek dögivel előfordulnak. Közben a hangzás mégis minőségi, izgalmas trap, néha-néha fel-fel hangzó régi jazzel, poppal. Egy autentikus kiadvány a Bandcamp széles vw kínálatából.

Hallgatni itt:

CALVIN HARRIS - SLIDE (FEAT. FRANK OCEAN & MIGOS)

Calvin Harris, aki a legtöbbet kereső dj a szakmában, mindenkit meglepett, mikor közölte, hogy úton egy projekt Frank Oceannel, aki 2016-ban mindent felforgatott az új albumával (amiről ITT írtam) és a Migossal, akikre már tuti, hogy nem csak az atlantai drogosok és gengszterek figyelnek, hála a Bad And Boujee-nak. Meglepő fordulat két teljesen különböző előadótól és egy csapattól. Calvin Harristől eddigi teljesítménye és uncsi tucatzenéi után inkább egy újabb Ellie Goulding/Rihanna/John Newman featet várnánk, vagy esetleg egy új, a How Deep Is Your Love (amiről egyébként nemrég tudtam meg, hogy CH száma, holott számtalanszor hallottam már itt-ott) népszerűségét megközelítő gigaslágert, erre kijön 2017 egyik legizgalmasabb és legváratlanabb együttműködésével. A végeredmény magáért beszél, egy óriási pozitív csalódás: Frank fülbemászó, dallamos refrénjével, a Migos tagok ütemes, pörgő rapjével és egy zseniális alappal, ami lépegetősen electros, dances vonalat hoz, bólogatásra késztet és sodor magával. Az a probléma, hogy nem június-július környékén jött ki, mert akkor egy kiemelkedő darabja lehetne a klisés nyári boldogsághimnuszoknak.

Hallgatni itt:

NAV - NAV

Nav, a fiatal indiai származású torontoi rapper szerepelt Travis Scott bittsm-jén, (ITT írtam róla) így szerezve szélesebb körű ismertséget magának (nyilván én is itt találkoztam vele először), de soundcloudon már évek óta aktív volt, dalain milliós hallgatásokkal. Nagy várakozás után, ma kiadta debütáló mixtapejét, ami egy laza, cloud rapes, trapes, autotuneos, 11 számot tartalmazó kellemes hallgatnivaló - úgy tűnik, Nav nem nagyon tud hibázni. Nemrég posztolták, hogy már nagy erőkkel készül a kollab album Metro Boominnal, a producernagyágyúval, elmondásuk szerint, amint kész lesz, ki is adják, a cucc a Perfect Timing címet fogja viselni, és annyi biztos, hogy érdekes lesz, elég várós. Egyébként The Weeknd gigakiadójának/csapatának, a XO-nak a tagja, így a két zenész baráti kapcsolatot ápol, közös számuk, a Some Way 1 hete jelent meg, ami szintén szerepel a mixtapen.

Hallgatni itt: 

,

FUTURE - HNDRXX

A karcos hangú, "kodein őrült", leanszürcsölgető rapper egy hete kiadott egy 17 számos LP-t, és lássatok csodát, ma is. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy nem megy-e a mennyiség a minőség rovására. A válaszom: De, nagyonis. A múltkori cumó 6 szám után kifulladt, unalmas volt, vontatott és nagyon hosszúra nyújtott. Futuret hallgatni élvezetes, egy-egy zenében, kis mennyiségben, de ez sok, pláne kétszer egymás után. Főleg úgy, hogy a 7 nappal ezelőtti lemezen egy szem közreműködő sem található. A mai viszont egy kisebb felüdülés, találhatunk rajta 2 A kategóriás featert, Rihanna és The Weeknd személyében, hála istennek. A dalok hangulata melankolikusabb, nyugisabb és poposabb, ami hozzáteszem ezerszer jobban áll Futurenek, lásd: Mask Off, The Percocet & Stripper Joint, Perkys Calling, Married To The Game.
A gyors egymásutánban történő lemezkiadás tudatos lépés lehet, hiszen az előző a Future címet viseli, a mostani pedig HNDRXX, ez pedig előadónk becenevét adja ki, mint Future Hendrix.
Annyi biztos, hogy egy személyesebb hangvételű, szívvel-lélekkel készült anyagról van szó, hogy őt idézzem: "The album I always wanted to make drops this friday."

Hallgatni itt:

THUNDERCAT - DRUNK

A 32 éves basszusgitáros/producer Stephen Bruner, azaz Thundercat harmadik lemeze kész mennyország: Jazz fusion, electronica és R&B ügyes keveréke, lágy, kellemes énekbetétekkel és olyan remek arcok által közreműködve, mint Pharell Williams, Kendrick Lamar, vagy Wiz Khalifa. Kendrick és Thundercat dolgoztak már együtt, K.L. 2015-ös, óriási sikerű és hatású albumán, a To Pimp A Butterfly-on található These Walls c. dal Bruner keze munkáját dícséri, amiért 2016-ban Grammy díjat is nyert, legjobb rap kollaboráció kategóriában.

Hallgatni itt:

Repülés

Ijeszt a sötét: mintha mesében lennék.
Velem együtt gurul a világ és kicsúszhat
alólam, pofára ejt a bűneim miatt
és semmibe veszi azt, mit jóvá tennék.

Minden egyes ember lenéz rám a buszból.
A bolondok, furcsállják hogy itt terülök
és egy röpképtelen madárnak gondolnak,
aki éhezik és kifogyott a szuszból.

De nem kell alamizsna, nem kell segítség
haladjatok ti is, akárcsak bárki más
bontom a szárnyam, a madár elboldogul
már nem kell, hogy a levegőbe repítsék.

2016. 

Festmény: Zhao Shaoang - Bird