Költözés

A vadludak nagy
szárnycsapásokkal elindulnak.
A kifutópályák üresen állnak,
de a kerozinszag tovább facsarja
a közelben élő
öregasszonyok orrát.
Mint egy nukleáris körzet,
amit hermetikusan elzártak.
Vízbe dobott csikkeket sodor
a túlsó partra a víz,
az ott nyaralók furcsállva szívják be
az enyhe füstszagot.
Kinőttük régi papucsainkat,
mama kék szandálja sem jó már,
megrozsdásodott rajta a csat,
amit sosem tudtam használni.
A fák kivágva állnak,
évgyűrűik követhetetlen
irányba futó vonalak.
Lenyakazott óriások ezek,
nyesett ütőerük egy utolsót lüktet.
A tiszafák hullajtani kezdik
piros bogyóikat,
amiket gyerekként meg akartunk kóstolni,
mert tudtuk, hogy mérgező.
A ludak már Afrika felett szállnak
és nem érzik a benzinbűzt,
csupán a horizont
tágas határtalanságát.

2017. július