Zuhany

A lépcső középső fokán ülök.
Lóg a lábam, a hullámok falják.
Kisétálok a tudatomból és
átmanőverezek egy új idősíkra
akárcsak a hajósok a félsziget túlpartjára.

Sivító kacsák és zümmögő bogarak kísérnek.
Mintha gyilkosként járnék és
az általam kivégzett ártatlanok hangját hallanám.
A szépségnek ez a formája nyomasztó,
a gyönyör elérése fájdalmas.
A víz egy hatalmas zöldes szőnyeg,
amit öreg májfoltos kezek lebegtetnek messziről.

Fertőszag árad.
Mellettem folydogál a múltam,
talpamat sebesre karcolják a kavicsok.
Rádőlök a szőnyegre,
majd halakkal és siklókkal játszva,
az északi sarkig úszok.

festmény: Caspar David Friedrich - The Monk by the Sea (1810)