Oculus

Régi seprűk és lapátok a falnak támasztva,
feldagadt, idős kezek dolgoztak ezekkel,
amikor még volt élet ezen a telepen.
Azóta a fák gyorsabban korhadnak,
az ágak úgy ropognak talpunk alatt,
mint az üvegszilánk, vagy a hó.
Az idő elreperdt, akár a
csempe a nyilvános zuhanykabinban.

Ami valaha a miénk volt, ezen a helyen van eltemetve.
Minden sóhajunkat és könnyünket beszívta a föld,
hiába, így sem lett termés a nyárra.
A lét lepereg, mint a vakolat a házfalról, ami még az északi lányok
porcelánarcánál is fehérebb.

Hát ránk maradt a nagytakarítás?
Isten úgysem látja meg azt,
amit nem szeretne.
Mint rossz apa, cserben hagyja gyermekeit,
rettegve attól, hogy egyszer megvakítják.

Akkor pedig tényleg nem marad más,
csak a kínzó sötét
és a maró magány.

2017. április

A vers Babits Mihály: A csengettyűsfiú c. költeményének "Isten szemében nincs szemét" sora kapcsán született.

Festmény: Rubens - Saturn