A zenekart azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom. De ha esetleg tévednék, beszéljenek a fiúk helyettem.

„a 30Y egy zenekar. négyen testvérek. ikrek. négy tojás, olyanok, hogy meg sem tudod különböztetni őket. néha ők maguk is összekeverik a másikat saját magukkal. nem is a dalaik miatt ismerik őket, hanem azért, mert ilyen, hogy négyes ikrek alapítanak zenekart, na, ilyen még nem volt. télire pulóvert húznak, nyáron kisgatyát. és ha esik, sosem nyitnak esernyőt. mindnek van autója, mindegyiknek más. azt sosem keverik össze. megjelent egy csomó lemezük, a platina az nagyon csillog, most meg még kazettájuk is lesz. dicsőség, ez a címe annak, ami új.”

Az utolsó mondat a legizgalmasabb, hiszen a 2014-es LP után, most 2016-ban, Dicsőség címmel megjelent az új 30y album, ami ide kattintva már megrendelhető. Erről eddig négy szám került ki a zenekar YouTube csatornájára: Az Elsőre, egy hivatalos videoklip kíséretében, aztán a Csapatostul, a Hatodik, és a Nincs másik élet.

Az elsőként megjelenő két szám meghallgatása után nem igazán mondhattam elégedettnek magam. A dalszövegek jóval alulmúlják a reményeim szerint Beck Zoliban még erőteljesen jelen levő szövegi progressziót. Arról nem is beszélve, hogy az alter-rocktól induló, mostanra egyre inkább a pop felé húzó zenéjükből pont azt a karcos, elemi erőt hiányolom, ami a 2010-es Városemberen még bőven érezhető volt.

A Hatodik hallgatása után a legmélyebb csalódás érzése keveredett bennem a haraggal. Nem voltam képes elfogadni, hogy gyerekkorom kedvenc zenekara, amiben annyi tűz volt, ami elhozott egy teljesen egyedi hangzást a maga örvénylő energiájával, érvényes szövegeivel, és ezt mind olyan erővel tolta az arcodba, hogy a katarzis törvényszerű volt akárhol hallgattad, hogyan volt képes idáig merülni ebben a langyos és alaktalan rádió kompatibilitás-mocsárban.

Lassan minden apró reményről, ami még maradt bennem az új albummal kapcsolatban, lemondtam. Ezután vettem csak észre a már hat napja megjelent Nincs másik élet című számot és úgy döntöttem, adok az egésznek még egy esélyt. A cím, illetve az idézet, amit a zenekar a dal mellé megosztott a Facebookon, már önmagában is megfogott. „az esernyőt a szél kifordítja, a nő csizmában van és szinte meztelen.
autók a betonon, nagy halomban, apák merengnek egy másik életen."
Éreztem, hogy itt végre valami érdemi, mélyebb dologról lehet csak szó, és hála Istennek, igazam lett. Zeneileg elképesztően hatásos újítások kerültek bele, kezdve az elején azonnal csontig hatoló zúzással, a géphangokon át, az egészen kimatekozott ritmikai változásokig.

Én pedig csak remélni tudom, hogy a folytatás is hasonló lesz, és még több ilyen minőségű 30y kerülhet majd a lejátszási listámra.