Synecdoche

Kersner Máté: Pusztul

2017. január 08. 14:26 - yungmatka

Kersner Máté vagyok, 3 és fél éve írok verseket, a blogon yungmatka néven publikálok. Célunk az, hogy hetente egy-egy szövegünket megjelentessünk, Alkotótér rovatunkon belül. Ezzel az írásommal indítjuk útjára a vasárnapi sorozatunkat. Megtaláltok Tumblr-ön és a Poeten is.

Pusztul

Egyenként megfagyunk,
pedig könnyedek voltunk, mint a víz.
Zavaros, szilárd formát öltünk
és körmünkre képlékeny hódara száll.

Vadul kaparjuk a deres bőrünk,
majd vörösre száradt ujjainkat
jégcsapként letördeljük.
Pusztulunk, míg az évszak tart.

Zárakba tört kulcsaikat keresik a halandók.
Régi menedékeik ajtaját feltörik
és minden éghetőt a kazánba dobva,
elszállnak a sűrű füsttel együtt.

Alattunk beszakad a talaj, megtörik a tér.
Szóról szóra megfagynak a mondataink,
innen alulról minden kiáltás rideg.
Ami eddig biztosnak tűnt, elrepedt akár a jég.

2017.01.08.

frederic.jpg

Fotó: Frédéric Forest

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://synecdoche.blog.hu/api/trackback/id/tr3412109167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hoszamoska 2017.01.08. 21:43:14

Mit lehet mondani a jóra? Csak azt, hogy jó.
süti beállítások módosítása