Kersner Máté vagyok, 3 és fél éve írok verseket, a blogon yungmatka néven publikálok. Célunk az, hogy hetente egy-egy szövegünket megjelentessünk, Alkotótér rovatunkon belül. Ezzel az írásommal indítjuk útjára a vasárnapi sorozatunkat. Megtaláltok Tumblr-ön és a Poeten is.

Pusztul

Egyenként megfagyunk,
pedig könnyedek voltunk, mint a víz.
Zavaros, szilárd formát öltünk
és körmünkre képlékeny hódara száll.

Vadul kaparjuk a deres bőrünk,
majd vörösre száradt ujjainkat
jégcsapként letördeljük.
Pusztulunk, míg az évszak tart.

Zárakba tört kulcsaikat keresik a halandók.
Régi menedékeik ajtaját feltörik
és minden éghetőt a kazánba dobva,
elszállnak a sűrű füsttel együtt.

Alattunk beszakad a talaj, megtörik a tér.
Szóról szóra megfagynak a mondataink,
innen alulról minden kiáltás rideg.
Ami eddig biztosnak tűnt, elrepedt akár a jég.

2017.01.08.

Fotó: Frédéric Forest