Császári PillanatmŰvek – Zöldhullám lemezkritika
Bármilyen zenekaros cikknél illik a cikk elejére írni pár szót az adott bandáról. Hát, a Császári PillanatmŰvek esetében engedjétek meg, hogy inkább szépen beollózzam ide a FB oldalukon található leírást:
Így nem követtem el azt a hibát hogy egyszerűen alternatív zenekarnak soroljam be őket, amikor ők tisztán és világosan közölték, hogy "individuál indie partyballadák” és "pillanat-szonettek” műfajú zenét játszanak.
Na de térjünk a lényegre. A banda szeptember 17-én megjelentette legújabb lemezét, a Zöldhullámot. A linkre kattintva meghallgathatjátok a bandcamp-en. A zenekarral való kapcsolatom nem olyan rég, a 2016-os nyáron kezdődött. Előtte is tudtam már, hogy léteznek, de fogalmam sem volt róla hogy mit csinálnak. Kiscsillag koncertekről Csaszit (ének, gitár, ukulele) és Ábelt (dob) már ismertem, és a Kiscsillagban nyújtott teljesítményük alapján joggal sejthettem, hogy a Császári PillanatmŰvekben is képesek hasonló színvonalon zenélni. Hála a jó égnek bejött a számításom.
Élőben először júliusban a veszprémi Utcazene fesztiválon láttam őket. A koncert megnyerő volt, egyszerre laza és profi. A számok teljesen rendben voltak. Itt lett kedvencem tőlük első hallásra a Váratlan változat. Csaszi bevonta a közönséget is, spontán kisvasutazást indított el a fogyasztási szokásainkat, és úgy kb. az egész szabadversenyes kapitalizmust humorral, iróniával és hawaii hangulattal kritizálgató Brenda lelke című számra. Ezután láttam őket a Művészetek Völgye fesztiválon is, és ez a koncert is megerősített abban, hogy érdemes odafigyelni rájuk.
Az album ennek tükrében elég kettős hatással van rám. A hangszerelése jól el lett találva, a nagybőgő és az ukulele duója egészen egzotikus, jól kiegészítik egymást. Ehhez jönnek a gyönyörűen megkomponált fúvós részek. Császári Gergely egyedi hangja pedig szépen beleillik ebbe a kavalkádszerű zenébe és sok dalnak új színezete képes adni. Az egész album egy nagy kavalkád, egy zenei kirakodóvásár, van mindenféle hatás, stílusjegy.
Az egyedüli problémám azzal van, hogy ezt az élőben nagyon telt, nagyon energikus, nagyon laza és megnyerő produkciót úgy érzem nem sikerült 100%-on átmenteni lemezre. Az albumot hallgatva a legtöbb dal háttérzeneként funkcionál, nem történik meg a varázslat, ami élőben, amikor a háttérzene-szerű dalok kitörnek saját kereteikből és teljes mértékben befogják a figyelmemet. Ez a hiányosság talán eredeztethető a modern hangstúdiózás körülményei miatt: mindent tök pontosan fel kell venni, és ez könnyen ki tudja oltani a lazaságot, ami egy ilyen laza bandánál nagyon nem szerencsés. A fegyelmezettség, sterilitás lefojtotta a lazaságot, az életet. A zenekar és az album a zene sokszínűsége miatt így is teljesen élvezhető, kíváncsi lennék, hogy vélekednék róla, ha nem láttam volna előtte őket már élőben.
