A Flesh And Bone című minisorozatot a Starz csatorna kezdte el sugározni november 8-án. A rendező Moira Walley-Beckett volt, akinek nem ez volt az első dobása, a Breaking Bad-et is ő rendezte. Most sem nyúlt mellé, bár egy könnyedebb, de mégis, hangulatában sötétebb sorozatot hozott el nekünk.

Történetünk ismerősen kezdődik. Egy fiatal balerina, Claire elhatározza, hogy elhagyja Pittsburgh-i otthonát, és New York-ban folytatja balettkarrierjét. Hamar talál egy nívós balett-társulatot, ahol a társaság vezetőjét (Paul) elbűvöli rendkívüli tehetségével. Paul nagy reményeket kezd táplálni iránta, és egy külön darabot ír Claire számára, amiben Claire a főszereplő.

A sorozat hangulata némileg hasonlít a Fekete hattyúéhoz, és néhány fontos elem is egyezik, többek között a két főhős személyisége. Azonban azt már tapasztaltuk, hogy egy sztorit a tévében sokkal részletesebben fel lehet építeni, mint a moziban, ezért ez a történet sokkal szerteágazóbb.

Ez a történet egyrészt Claire útkereséséről, magányáról és felnőtté, önállóvá válásáról szól. Egy olyan változásról, ami ma majdnem minden fiatal életében bekövetkezik. Azonban nem mindegy, hogy hol próbálnak a fiatalok felnőtté válni. Claire ezt New York-ban próbálja, és hamar kiderül, hogy az amerikai álom és maga New York nem olyan csodás, mint ahogy azt a hollywoodi filmek lefestik nekünk. A sorozat ezt a „modern megváltást” a balettársaság életén keresztül szemlélteti. Az a hangulat pedig, amit a társaság megjelenít, nagyon sötét. A társulat vezetői olyanok, mint azok a cégvezetők, akiket csak a profit érdekel, és hogy pörögjön a GDP. Gyengeséget nem ismerő, empátiát nem mutató zsarnokok. Ez a sorozat megmutatja, hogy a balett szépsége mögött gyakran nem a harmónia rejtőzik, hanem a megkínzott táncosok önbizalomhiánya, akik egyszerűen csak gépek módjára mutatják be kecses mozdulataikat. El kell ismernem, hogy az amerikai szórakoztatóiparnak, és legfőképp Frank Sinatranak igaza volt: New York tényleg nem alszik. Mindenki az amerikai álmot kergeti.

A színészi játék remek, néhány szórakoztató karakterrel. A társulat vezetője, aki egy feminim mozdulatokkal operáló meleg alfahím, tud szórakoztató pillanatokat okozni a depresszív hangulat ellenére. De ott van még Claire házának „portása”, nagy írói ambíciókkal, és egy kicsit skizoid beütéssel.

Ajánlom a Flesh and Bone-t azoknak, akik szeretnének látni egy sorozatot a változásról, az amerikai álomról, vagy akár csak bepillantást akarnak nyerni a New York-i balettvilág nem túl vonzó életébe. Könnyed, szórakoztató, de mégis hangulatában sötét, és képes lehangolni. Összesen nyolc rész, így azok is simán át tudják pörgetni, akik amúgy nem kedvelik annyira a tévés formátumot. Számomra 8/10.