Nem lopnál autót, nem lopnál táskát... Mindenki ismeri a kétezres évekből ezt, a videotékából kölcsönzött filmek előtt lejátszott klipet. Ez az 50 másodperces videó belénk próbálja sulykolni azt, hogy bizony a kalózkodás egyenértékű az autólopással, táskalopással, és a különböző nem digitális javak ellopásával. Ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy miért különbözik a letöltés a fizikai javak eltulajdonításától.
Először is, a művészet folyamata nem a gyártás, hanem az alkotás. Azoknak a televízióknak, táskáknak, melyekből több millió készül nap mint nap, nincs lelkük, szemben a művészeti alkotásokkal. Ebből következhetne az, hogy a művészeti alkotásoknak sokkal nagyobb értékük van mint a sorozatgyártott fogyasztási cikkeknek, ezért az ellopásuk is nagyobb bűntett, azonban egy könyvnek, zenének, festménynek pont attól lesz lelke és értéke, hogy a haszonszerzés igénye nélkül készült el. Egy igazi művész nem azért készíti el művét, hogy abból anyagi hasznot húzzon. Elkészítheti azért, mert van egy küldetéstudata, hisz valamiben, változtatni akar és valami maradandót, érvényeset alkotni. Az ilyen művész annak örül legjobban, ha minél több emberhez eljut a műve, így egyértelmű, hogy örül annak, ha több ezer ember letölti az alkotását. Úgy gondolom, hogy pl. Madách pont ilyen célból írta meg az Ember tragédiáját. Van olyan művész, akiben akkora láng ég, akkora frusztráció, hogy úgy érzi, megőrül, ha nem tudja valamilyen módon levezetni ezeket az energiákat. Az ilyen művésznek menekülés a művészet, és szintén nem az a célja, hogy jó pénzért eladja az alkotását. József Attila költészetén szerintem ez nagyon érezhető. Ezen kívül lehet művész valaki egyszerűen csak azért, mert élvezi, amit csinál. Ilyen előadó szerintem például a Daft Punk. De nem csak művészeti alkotásokat lehet felhozni példaként, az Átlátszó portál és a Tilos rádió nonprofit szervezet, azért működik, mert a szerkesztőik hisznek valamiben. Persze vannak azok is, akik pénzt és hírnevet akarnak maguknak szerezni. Ezeknek az alkotásoknak a művészi értéke általában igen alacsony. Mondhatjuk úgy is, hogy a művészeti érték fordított arányosságban van a haszonszerzés igényével. Minél inkább akarja valaki a pénzt, annál kevésbé lesz egyedi az alkotása.
Az a jó a digitális javakban, hogy olyan mint a véradás. Ha én megosztom valakivel, akkor nekem nem lesz semmivel sem kevesebb, de viszont annak több lesz, akivel megosztom. A legnagyobb különbség pedig az, és ez az említett videó nagy bűne, hogy bűntudatot akar ébreszteni bennünk azzal, hogy azt hazudja, ha letöltöm a Harcosok Klubját, akkor az olyan, mintha ellopnám a szomszédom pénztárcáját. Holott ha filmet töltök le, akkor jó eséllyel nem valakinek a megélhetését veszem el, hanem csak azt a plusz 200 millió forint hasznot, amit kereshetett volna még az 1 milliárd mellé.
Végtelen pofátlanságnak gondolom azt, hogy egy filmrendező képes felszólalni a kalózkodás ellen úgy, hogy épp a múlt héten kaszált több száz millió forintot a filmjével. Bűnösöknek kiáltja ki azokat, akik ugyanannyi munkáért, mint amit az ő szar blockbuster filmjébe belefektetett, ezredannyi pénzt sem kapnak.
