2017 január 17-én megjelent a zúzós-karcos-dallamos alterrockot játszó Óriás zenekar 4. lemeze. Legutóbb 2014-ben jelent meg egy 6 számos középlemezük ’0209’ címen, ami új irányt hozott az előző albumok koherensebb zeneiségével szemben, a 0209-en sokkal keményebb, punkosabb hangzással lépett elő a trió. Ez az album azonban merőben eltér mindentől, amit eddig csinált a banda.

Fontos hangsúlyozni, hogy a zenekar 3 tagú. A viszonylag kevés zenekari létszám sok év zenélés után felállíthat bizonyos korlátokat. Hála a jó égnek ez az Óriással nem történt meg, a frontember, Egyedi Péter szerint az új albumnál „nem a zenekar felállása, hanem a dalok hangulata határozta meg a hangszerelést” – és valóban; az album meghallgatásakor ez a legegyértelműbb.

A 34 percnyi anyag rengeteg izgalmas pillanatot tartalmaz. Sok az egészen új megoldás és heves kísérletező kedv érezhető szinte az összes számon, a szövegek pedig jobbak! A zenekar legnagyobb gyengesége szerintem mindig is a szövegírás volt. Nem egy régebbi számuknál fordul elő, hogy nincs semmilyen hatással rám, nem ad semmit a szöveg. Ennél az albumnál viszont sokkal több számnál alakult ki bennem egy-egy analógia, vagy konkrét saját megfejtés.

A lemezen szépen kialakult továbbá az a fantasztikus kettősség, hogy
1. ez az eddigi leginnovatívabb Óriás lemez
2. mégsem féltek egy jó nagyot meríteni a magyaralter haverokból, ősökből.

Most a számomra kiemelkedő pillanatokra fogok kitérni:

Senki se fél

Az album egy végtelenül egyszerű, szarrá elektronizált riffel kezd, így már ez az első megszólalás magában tartogatja az ígéretet, hogy itt a zenekartól eddig megszokottól merőben eltérő dolgot fogunk hallani. Egyébként nekem egyből eszembe jutott St.Vincent self titled albuma, ahol eléggé hasonló hangzásokkal kísérleteztek. Az pedig ígéret be lesz váltva, bizony, új az irány. A szám összességében egy erős közepes, nem értem miért ezzel promózták az albumot, vannak 100-szor erősebb trackek a lemezen. A nyitótrack erőssége szerintem a szövegben rejlik. Egyedi Peti és generációjának globálisan jelentkező problémája a felnőtté válás kérdése, ami azért érdekes jelenség, mert ők nem jelenlegi 18-20as generáció tagjai. Nem egy 30-40-es ismerősöm küzd ezzel a dologgal, és biztos vagyok benne, hogy kedves olvasóink és ismerőseik között is van, aki magára ismer a számban.

Talán a moziban is láttál

Az eddigi legerősebb szám az albumról. Talán ebben a számban fonódott leggyönyörűbben egybe a régi óriás az újjal. A 2:03-nál bekúszó erősen IHM-es hangulatért meg külön köszi. <3 A dal zeneiségét elemezve kiemelném a refrén érdekes dúrból mollba forduló természetét. Atom.

Soha ne menj vissza

A legmetálosabb, legstoneresebb refrén az albumon. Nagyon ütős a versszak-refrén közti kontrasztból adódó feszültség. Ja, és itt is kifejezetten jó a szöveg. Kiemelném a „Két tenyered két tisztás” kezdetű sorra bemutatott zenei variációkat. Méghogy nem tud már hová fejlődni, és önmagát ismétli a magyarországi alternatív zene… (Lejjebb olvashatjátok a teóriámat, aminek egyik kulcsszereplője ez a dal.)

Csak az ég

Ez a leginkább eltorzított szám az albumon. Érződik rajta egy erős 80-as évek hangulat a csipogó, vibráló synthwavees szintik miatt. A dob is úgy van kikeverve, hogy simán lehetne valami indie játék chiptune soundtrackjében. Jó kis szám, rohadt kíváncsi vagyok, hogy élőben hogy fog megszólalni…

A rossz és a szép

Durván egy hete hallgatom rendszeresen az albumot, és úgy néz ki ez a csoda lesz a kedvencem. Minden szempontból kiváló szám. Zeneileg innovatív, változatos és rohadtul egyben van. Számomra talán ez az első Óriás szám, aminek a szövege is kifejezetten tetszik. A soráthajlás a versszakból a refrénbe mind a szövegben, mind zeneileg egy nagyon precízen, pontosan egy pontba kiszámítva robban. Imádom.

A teória

Szóval szépen lassan kialakult egy teóriám az albummal kapcsolatban. Említettem már, hogy ez az album nagyot merített az eddigi magyaralter dolgokból. Sőt, több szám felfogható laza tisztelgésként az alter kollégák/elődök előtt. Ennek tárgyi bizonyítékait is fel véltem fedezni. Először a Kezdjük el című számban érzékeltem egy erős TEJes jelleget. A TEJ zenekar Pálinkás Tamás zenekara, akivel Egyedi Peti anno együtt muzsikált az Isten Háta Mögöttben. Átlag éjjel című számukban szerepel az „Újra meg újra meg újra meg újra”, sor, ami (ugyan egyel kevesebb újrával) de itt is szerepel. Az ok, ami miatt egyáltalán eszembe jutott ez az elsőre nevetségesnek tűnő azonosság, az a szám hangulata, ami merőben eltér bármilyen eddigi Óriás számtól, a refrénben az ének, intonáció pedig egészen TEJes-Pálinkás Tomis. Ezután A Soha ne menj vissza című számnál tűnt fel, hogy ez rohadtul Fekete Városos. A Fekete Városban - avagy az egyetlen és legjobb magyaralter supergroupban - is játszik Pálinkás Tomi, meg egy tucat többé-kevésbé ismert alternatív zenekaros körökben mozgó figura. A Soha ne menj vissza a legmetálosabb szám az albumon, sötét, szaggató refrénje miatt simán lehetne egy bónusz Fekete Város track. A legnyomósabb érvem pedig, hogy egészen konkrétan elhangzik a számban: „Ez egy térkép sehova”. A supergroup 2015-ös és egyetlen albuma pedig konkrétan a Térkép sehova címet viseli. Ezután egyből a Máshol c. szám következik, ami kísértetiesen a késői Kispál-hangzást hordozza magán. Ezen felül Egyedi Peti (tudatosan, vagy nem tudatosan, a fene tudja) beleírta a szövegbe a Lovasi András által többször is használt (és ha jól tudom Bandi bá’ óta nemigen megénekelt) „élőlény” szót. A lemez utolsó trackjében pedig fogadni mernék, hogy Beck Zoli keze rendesen benne van. Rohadtul 30Y-os az egész, úgy ahogy van.  De tényleg, hallgassátok meg. A köszönetnyilvánításban pedig ott is virít Zoli neve, úgyhogy én teljesen biztos vagyok benne, hogy Zoli is beleírt a Szólj, ha fájba.

Tehát az albumot akár lehet értelmez egy leltárként is, ami egyrészt fejet hajt az eddigi alternatív zene előtt, másrészt le is zárja azt, miközben már az új irányt is belőtte.

Itt teljes egészében meghallgatható a lemez: 

Összegezve tehát egy nagyon újszerű, nagyon innovatív, és merész Óriás albumot kaptunk. Arra vagyok már csak kíváncsi, hogy ezt a teljesen új hangzást mennyiben lesznek képesek reprodukálni élőben. Találkozzunk az A38-on kevesebb, mint egy hónap múlva.

Értékelés: 8/10

Kedvencek: Talán a moziban is láttál, Csak az ég, A rossz és a szép, Soha ne menj vissza

Inkább ne: Kezdjük el, Dühös víz